Az amikor figyelembe veszek dolgokat, amelyek nem vesznek figyelembe engem, mondjuk azér mert nics nekik figyelmük, mert mondjuk nem személyek hanem folyamatok, vagy tárgyak, az gyakorlatilag út a halálba. Rohadás. Je. De ha meg nem tenném, csak áldogálnék egy útkereszteződésbe, és úgy halnék majd meg egyzsercsak, mintha villámtól, épen, nem elrohadva, az meg unalmas lenne. Az hogy ott essem el én a harc mezején, az valami olyasmire vonatkozhat, hogy mindegy csak ne ugyanitt, mert akkor akár eleshetnék most is. És úgy lennék bibis, hogy kőzbe nem láttam a dolgokat odafelé. Vagyis idefelé.
háromperhárom