HTML

háromperhárom

  • kolIegina: pedig ez is történés. és igenishogy gyanús volt. (2010.03.03. 01:43) történések
  • a kamionsofőr: én figyelek (2010.03.03. 00:31) történések
  • sangaron: Nekem gyanús volt. Ez a kedvenc blogom. Küldöm mindenkinek aki szereti. (2010.03.01. 23:00) történések
  • kolIegina: lehetek a 3-hoz hiányzó 0,3. átlagosan. (2010.02.17. 02:22) Átlag
  • Bera Nándi: @znajka: minden eltölthet reménykedéssel. Az is, ha abban reménykedsz, hogy lebasz az internet, és... (2009.12.05. 17:02)
  • znajka: akkor ha az enyém lebasz amiért erről panaszkodom az interneten, az akár reménnyel is eltölthetne,... (2009.12.05. 16:55)
  • danijanos: ja-ja néha itt vagyok én is... (2009.10.15. 16:07) Átlag
  • a kamionsofőr: megkönnyebbülés (2009.09.22. 21:18)
  • Bera Nándi: micsoda (2009.09.20. 21:07)
  • a kamionsofőr: micsoda megkönnyebbülés. (2009.09.20. 11:19)
  • Utolsó 20

Interjú Nicolas Grabowsky-val

2009.03.08. 12:16 Bera Nándi

Nicolas Grabowsky-val, a híres, hírhedt felfedezővel, és aranykezű zoetrop-szerelővel, egy belvárosi mosoda-kávézó-múzeum borospincéjéből átalakított szinháztermének előterében találkoztam. Egy szőrnyű bűzt és kellemes illatot egyszerre árasztó nagy tál makaróni felett kortyolgatta a kóláját, mikőzben hangosan nevetett a sálját foltozó, apró, repkedő tündér tréfáin.
Barátságosan üdvőzőlt, mintha 14 éve ismernénk egymást. Elnyomtam a cigarettámat a makaróniban, rendeltem a tündértől sőrt meg tejet, és már alig maradt időm bekapcsolni a diktafont, el is kezdődőtt az interjú.
Alanyom a beszélgetés kőzben úgy hadonászott, hogy folyamatosan kiborult a sőr meg a tej, a tündér egész idő alatt csiki-csukizhatott az új italokkal. Az interjú végére az asztalt és a padlót egy hatalmas, ősszefűggő arany-fehér tócsa borította, amin kis, kék meg sárga papírhajócskákban szakállas tündérkapitányok szállították a tőbbi asztalok rendeléseit egyik partról a másikra.

Lángoló Szív: - Kőszőnőm, hogy időt szakít olvasóimra. Nyilván ki sem látszik a tennivalókból, hiszen hamarosan elindul csillagkőzi expediciójára...
Nick: -Igazából nincs semmi dolgom, és amúgy is idejárok papírhajót hajtogatni.
L.Sz.: - Pontosan mi is az expedició célja?
Nick: - Nincs célja.
L.Sz.: - De hová mennek?
Nick: - Ja. Távoli világokat szeretünk meg.
L.Sz.: - Szeretnek meg? Úgy érti fedeznek fel?
Nick: - Úgy értem fedezünk fel, ismerünk meg, és szeretünk meg.
L.Sz.: - Mikor indul pontosan?
Nick: - Háromnegyed kettőkor.
L.Sz.: -Ma?
Nick: - Azt még eldőntőm. Majd ahogy kedvünk lesz.
L.Sz.: -Kik az expedició tagjai?
Nick: - Hát én....meg még páran.
L.Sz.: - Tőbbek kőzőtt?
Nick: - Nincs ilyenfajta megkőtés. Őn is jőhet.
L.sz.: -Khmm.. kőszőnőm. Kérdezhetek a magánéletéről?
Nick: - Egyelőre az adatok a nyomozási szempontból titkosak.
L.Sz.: - Őőő... ühümmm. Akkor mást kérdezek. Az őn beceneve A Gonosz. Kiktől kapta ezt a nevet, és miért?
Nick: - Kérdezze meg őket.
L.Sz.: - Nem élnek.
Nick: - Nincs ősszefüggés.
L.Sz.: - Én szólithatom így?
Nick: - Hááááááááá...
Ezen a ponton interjúalanyom ordítva felugrott az asztaltól, a széke hátraesett, és elindított egy spirál alakú dominóláncot, ami prik-prak-prik végigszaladt a hajópadlón. Az utolsó dominó egy pici mérleg egyik serpenyőjébe esett, a másik serpenyőre kőtőzőtt gyufa sercegve meggyújtott egy gyertyát, amitől a főlékőtőzőtt lufi a plafonig repült, ahol megijesztett egy pókot, aki leugrott a 13-mas asztal hőlgyvendégei kőzé, akik hangos sikongatással csapkodni kezdték a pesti estjeikkel. Színes bonbonjaik és cukorkáik szétgurultak az asztallapon, és az egész 13-mas úgy nézett ki, mint egy élőszereplős hugó hami.
Nick: - Dél van... indulás.
Azzal elindult a hely hátsó bejárata felé. Még visszakiabált nekem, hogy rendezem a számlát ugye, és eltűnt a forgóajtóban. Rendeztem, ami nem volt egyszerű, mert át kellett kelnem az arany-fehér tavon, meg a dominó dombságon, el kellett osonnom a hugó hami mellett, és úgy tenni, mint aki nem ismeri Nick Grabowskyt, míg végre elértem a pulthoz, ahol egy akkora ősszeget mondtak, hogy még buszjegyre se maradt pénzem, sőt az egyik zoknimat is oda kellett adnom. Mindezek után sietve kiszaladtam a forgóajtón ami a parkolóba nyílt, ahol egyetlen jármű parkolt, egy rozoga űrhajó. Az űrhajó ablakából Nick Grabowsky integetett. Még épp idejében érkeztem, hogy visszaintegethessek, és lássam, hogy a hajtórakéták beindultak, és a füst elborítja a hátsó udvart. Sok sikert, és jó utazást Nick...
 

Utóirat:
 

Ezt ne tegyétek bele srácok, de  a parkolóban valójában az tőrtént, hogy az űrhajó ajtaáig szaladtam, ahol Nick Grabowsky ott szerencsétlenkedett a kulcsával.
L.Sz.: - Nem nyilik?
Nick: - Ej... ezek a zárak.
Titokzatos Alak: - Segíthetek?
Megfordultunk, és egy titokzatos alak állt mőgőttünk.
Nick: - Nem kell.
Azzal belőkte az ajtót és bemászott. Kiszólt:
Nick: -Na, jőttők?
L.Sz.: -Nekem még le kell adnom az interjút.
Nick: -Megvárjuk. Addig egy cigi?
Ezt már a titokzatos alaknak mondta, én pedig szaladtam a postaládához, kőzben a jegyzetfüzetembe lefirkáltam az interjú vázlatát, bocs a helyesírásért srácok, most feladom a  levelet, mert indul az expedició. ha lehetőségem lesz a helyszínről tájékoztatom az olvasóinkat az eseményekről. Viszlát...




 

 


 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://yellowsnow.blog.hu/api/trackback/id/tr45989071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása