Én akarok lenni az az ember, aki ezt üvölti a kistehénszámban. De nem vagyok. Ilyen az élet.
A napokban nehéz boldogság nyomja a szivem. Jó szomorú, nehéz. Kicsit meghaltam amikor elmentem a lánytól, akivel utoljára voltam, azért. Szar vót na. Elmenni. És most gondolok a régire, a hosszúra, hogy az mér nem volt jó, meg van egy, aki pár hónapja teccik, de az szerencsénkre visszautasított, úgyhogy rá nem kell gondolni. Ők ülnek a fejemben. Van egy fa, és arról lóg három hinta azon. Vagy nem ülnek, és csak én lököm mer üres. Ha meg jön egy rakéta, akkor köszönök neki.
Most ez úgy hangzik mintha szomorú lennék, pedig nem. Csak este sírok. :)
Sziarakéta!
2008.01.08. 23:25 Bera Nándi
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://yellowsnow.blog.hu/api/trackback/id/tr56290214
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
háromperhárom