Sárga Hó

Repedezik a megafauna legkissebb állatának kőkoporsója. Villámlik, mennydörög. A hajszálrepedés, amely végigfut az ezeréves kőtömbön, mintha csak mostoha ikertestvére lenne a villámnak.  A villám hatalmas, fényes, erős, és egy pillanatig tart, de az alatt a pillanat alatt sincs anyaga, egy lobbanás fényből és tűzből. Lesujt, valamire, amit éppen ér. A repedés a sziklán sötét, és örök. Lassan kúszik a felirat felé. Eléri, de olvasni már nem tudja. Némi tétovázás után elválasztja a v, és a h betű között, a kökocka kettézuhan. a sír lakója felül, és hörghurutosan felköhög. Aztán egy takaróra gondol, és rossz szájízzel nézi a szürke felhők mögül kibukkanó vesszersmitteket. 
- Bumm, bumm - mondja.