Még csak Január van, de már Február van.
Még csak dél van, de már lement a Nap.
Még csak most indult el az óriáskerék, de már szédülök.
Még csak egy órája stoppolok, és máris jön egy autó,
elmegy mellettem,
és a visszapillantó tükörből látom távolodni magam,
ahogy áll a sivatagban,
már eldobta a bozótvágó kést, de még hadonászik,
és egyszerre vérzik és sír,
és belecsöpög a sörbe,
mert úgy nevet, hogy feldőlt a korsó.
A szavakat nézi a cetliken,
amikre fölírta, hogy mit álmodott,
és a cetlik nézik,
hogy álmodot-e valamit azon kívül, ami rájuk van írva.
Még nevet egy kicsit,
de igazából már megint alszik,
mert már majdnem lement a Nap.