Mindegy mit álmodtam. De végig szerepelt benne egy nagyon szép lány, a szerelmem. Aki igazából nem is létezik. De nagyon hasonlít a valóságból egy lányra. Aki meg egy tulipánra hasonlít, úgyhogy mostantól ez lesz a fedőneve. Ha egyáltalán írni fogok róla valamit. Az álom végén meghalt egyébként, én meg gazdag lettem valószínűleg, mert amivel leütöttem egy másik fiú, aki féltékeny volt rám, az egy nagy aranyrög volt. A fiút megöltem egy baltával, de már későn, és úgy kerültem az újságok címoldalára, mintha én lennék a lány gyilkosa. De utána láttam a földközi tenger térképét, és mutatták rajta hogy hogy terjed el az arany. Így lettem gazdag. De ez a végén volt.
Az első részében nálunk maradtunk hárman, egy pici osztálytársnőm, az a lány meg én. És ott derült ki, hogy a szerelmem. Egy kicsit felébredtem és szomorúan konstatáltam, hogy nem is létezik.
Az álmom középső részében egy autó hátsó ülésén utaztam, ott volt a lány is, és ott is a szerelmem volt. A Mr Bean elment mellettünk, és én integettem neki, és ő visszaintegetett.
Úgy volt a vége, hogy a lány teste vérben hánykódott a vizen ilyen fadeszkákon, a part mellet, és én a tőbbi deszkán odaugráltam, ami fájt, mert megvágott késsel a fiú mindkét lábamon. És láttam hogy már nem él a lány, és akkor ernyedten belekapsaszkodtam egy lityegő-lötyögő dezskába. Láttam hogy a parton emberek jönnek fákjával és belőktem magam a viz alá. Olyankor van egy mély csobbanó hang, és aztán minden távolról, csak egy halk zugáson keresztül halllatszik. Azt énekeltem, magamba hogy :hej tulipán, tulipán / mért nem nőttél körtefán / húsz esztendőm hatalom / hogyha nem kell, eladom, és aztán ki akartam bukni a vízből, de az már nem is a víz volt, hanem a takaróm.
háromperhárom