Mondtam hogy menjen el, és elment. De nem csak úgy elment, hanem tényleg. Elengedte a kezemet kilépett a lámpa fényköréből és eltünt. Aztán mindig megint látszott a következő, és a következő lámpa alatt, de csak háttal, mert tényleg elengedett.
Én mondtam hogy menjen, de nem gondoltam volna, hogy tényleg elmegy. Nem gondoltam bele, nem gondoltam semmit. Hülye vagyok.
Mert hát ugye megszeliditett. És mint olyan, szeliden álltam, amikor elengedtem a kezét.
Jó lett volna ha azt mondja hogy nem megy el. Vagy nem mondja, csak nem megy el. Ki is nevethetett volna. Hiszen már meg vagyok szelidítve. Nem azért szeliditett meg, hogy velem legyen? Akkor miért?
Sárga volt a lámpafény.
háromperhárom