Sárga Hó

Saját álmomat nehezebb megfejteni. Amire emlékszem:

az utolsó két jelenet azok nagyon hosszúak voltak
de tudtam hogy hosszúak lesznek kőzbe
illetve a legutolsó vagyis a második jelenet alatt rájőttem hogy ez se csak egy snitt hanem egy hosszú monológ
 és azon gondolkodtam mikőzben átéltem mert nekem beszéltek, hogy ez rőgtőnzés lehet de azért olyan mint ha jól meg lenne írva

 az első jelenet az ilyen szekvencia volt, mindenféle képek ősszevágva, és már  szívesen elkapcsoltam volna untam de azért végignéztem
 mind legóember voltak az emberek
 utakon mentek
 tengerpart és hegyek kőzőtt
 kisautókban
bejáratott pályákon
 kábé ilyen érzés volt

 a második jelenet
 hogy én mint legóember megérkezek jelképes életem első állomására,
egy hamburgeres bódéhoz
 és kérek egy hamburgert
 hatszáz húsz forint volt, és nagyon finom
 és a faszi aki árulta
 hasonlitott a mucsihoz
 folyamatosan basztatott
 ilyen beavatós basztatás
 mintha kedves lenne velem, de igazából arról beszélt hogy milyen gecik vagyunk mi
 nemtom kiket utált a legóembereket vagy a vevőket vagy engem
 de rossz érzés volt
 pl egy fémszázas ehelyett valami porcelángőmbőcskét adtam  oda a hatszázhúszban
 és ezt eléggé túldramatizálta
 pedig mondtam hogy bocs itt a százas
 de azt leszarta, és kiment és a bodé oldalához baszta a porcelántárgyacskámat
 azért a százast is elfogadta
 féltem tőle

 ez a két hosszú jelenet volt

 az eleje az álomnak az is félelmetes volt
 még amikor elaludtam
 kőzbe nem emlékszem már
 de az elej az az volt
 ahogy az mónika/szebb neve van igazából, egy lány akivel tegnap találkoztam/ ül a triplában
 és nagyon gyorsan megőregedett ráncosodott a fogai kihultak és eltűnt
 a berendezés is változott, és aháttérben az utca is
 a házak lepusztultak és futurisztikus épületek épültek helyette
 az egészben volt valami renddkivül cinikus
 hogy ami nekem az egész élet meg a  szívem, az csak egy pillanat,
ami elmúlik meg én is és nem jelent semmit
 nem gondoltam hogy ilyen mély az a snitt a futurámában
 de ilyen
 gondolom abból volt ez
 mert olyasmi volt
  ufók nélkül
 de viszont nem csak láttam kivülről hanem éreztem is, mármint én is semmiségnek éreztem azt a pillanatot már a tegnap estében
 ennyire emlékszem
 

MSN jegyzet, azért ilyen.
 

- Meghaltam...
- Dehogy is, ne dramatizáld túl...
- Nem, tényleg... belezuhantam egy szakadékba.
- Majd kimászol, és találsz magadnak valami mást, ami boldoggá tesz.
- Nem érted? Kitörött a nyakam.
- Az idő majd begyógyítja a sebeidet.
- Hülye... Nem látod faágak állnak ki belőlem. Rajtad meg keréknyomok vannak, az a nagy fehér valószínűleg a menyország kapuja, és itt jön a szakállas öregember kulcsokkal. Ő biztos szent Péter.
- Jónapot kívánok...Na? Jó felnőttek voltatok?
- Menjen innen. Nincs pénzünk.
- Nem érted, te barom, most enged be minket a menyországba.
- Hehe...Hát az még nem százszázalék....
- Francokat, úgyis piára költi.
- Ott vannak a kulcsok a kezében, látod, innen is el tudom olvasni, az van ráírva...sz_a_u_na, g-a-rá_zs, m_e_nyor_szá..
- Nem én vagyok barom, hanem te. Álomvilágban élsz. De mit érdekel engem... emészd magad. Jössz le a lifttel?
- Nem bírom a meleget.
- Nem vagy egy túlélő típus.
- Az már nem számít.
- Jóvan akkor... mártirkodjál. Na szevasz...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
- Szevasz...

Szeretnék rendelni egy hatalmas ollót. Jöjjön az olló és vágja el a piros vonalat az életemben. Nyissz. Ó mér van az, hogy dr dzsekil újra, és újra beleszeret nőkbe akik meg nem belé. És elbúcsúzik tőlük, hazajön, és blogol. Mr hájd meg még ott lóg egy 10 percig a nőkkel, és tapad, és undorítóan viselkedik. Ó miszter hájd, mért nem érted meg, nem, nem, nem. Nem szeretnek. Érted? Mert én nem.
 

Ez most egyébként egy nagyon komoly publikálás volt sajnos.

SOS. Nick kapitány a szárazföldnek. A bizonyosság keserű tengeréről benavigáltunk a bizonytalanság bűzős mocsarába. A partiőrség helikoptere, ha ki tudna jönni, hogy A4-es papírokra nyomtatott szíveket szórjon a legénységre, az jó lenne. Fekete-fehér is jó lesz. 

Where were you when I fell from grace
Frozen heart, an empty space
Something's changing, it's in your eyes
Please don't speak, you'll only lie
I found treasure not where I thought
Peace of mind can't be bought
Still I believe

I just hang on
Suffer well
Sometimes it's hard
It's hard to tell

An angel led me when I was blind
I said take me back, I've changed my mind
Now I believe
From the blackest room, I was torn
You called my name, our love was born
So I believe

I just hang on
Suffer well
Sometimes it's hard
It's hard to tell

I just hang on
Suffer well
Sometimes it's hard
So hard to tell

Nicolas Grabowsky-val, a híres, hírhedt felfedezővel, és aranykezű zoetrop-szerelővel, egy belvárosi mosoda-kávézó-múzeum borospincéjéből átalakított szinháztermének előterében találkoztam. Egy szőrnyű bűzt és kellemes illatot egyszerre árasztó nagy tál makaróni felett kortyolgatta a kóláját, mikőzben hangosan nevetett a sálját foltozó, apró, repkedő tündér tréfáin.
Barátságosan üdvőzőlt, mintha 14 éve ismernénk egymást. Elnyomtam a cigarettámat a makaróniban, rendeltem a tündértől sőrt meg tejet, és már alig maradt időm bekapcsolni a diktafont, el is kezdődőtt az interjú.
Alanyom a beszélgetés kőzben úgy hadonászott, hogy folyamatosan kiborult a sőr meg a tej, a tündér egész idő alatt csiki-csukizhatott az új italokkal. Az interjú végére az asztalt és a padlót egy hatalmas, ősszefűggő arany-fehér tócsa borította, amin kis, kék meg sárga papírhajócskákban szakállas tündérkapitányok szállították a tőbbi asztalok rendeléseit egyik partról a másikra.

Lángoló Szív: - Kőszőnőm, hogy időt szakít olvasóimra. Nyilván ki sem látszik a tennivalókból, hiszen hamarosan elindul csillagkőzi expediciójára...
Nick: -Igazából nincs semmi dolgom, és amúgy is idejárok papírhajót hajtogatni.
L.Sz.: - Pontosan mi is az expedició célja?
Nick: - Nincs célja.
L.Sz.: - De hová mennek?
Nick: - Ja. Távoli világokat szeretünk meg.
L.Sz.: - Szeretnek meg? Úgy érti fedeznek fel?
Nick: - Úgy értem fedezünk fel, ismerünk meg, és szeretünk meg.
L.Sz.: - Mikor indul pontosan?
Nick: - Háromnegyed kettőkor.
L.Sz.: -Ma?
Nick: - Azt még eldőntőm. Majd ahogy kedvünk lesz.
L.Sz.: -Kik az expedició tagjai?
Nick: - Hát én....meg még páran.
L.Sz.: - Tőbbek kőzőtt?
Nick: - Nincs ilyenfajta megkőtés. Őn is jőhet.
L.sz.: -Khmm.. kőszőnőm. Kérdezhetek a magánéletéről?
Nick: - Egyelőre az adatok a nyomozási szempontból titkosak.
L.Sz.: - Őőő... ühümmm. Akkor mást kérdezek. Az őn beceneve A Gonosz. Kiktől kapta ezt a nevet, és miért?
Nick: - Kérdezze meg őket.
L.Sz.: - Nem élnek.
Nick: - Nincs ősszefüggés.
L.Sz.: - Én szólithatom így?
Nick: - Hááááááááá...
Ezen a ponton interjúalanyom ordítva felugrott az asztaltól, a széke hátraesett, és elindított egy spirál alakú dominóláncot, ami prik-prak-prik végigszaladt a hajópadlón. Az utolsó dominó egy pici mérleg egyik serpenyőjébe esett, a másik serpenyőre kőtőzőtt gyufa sercegve meggyújtott egy gyertyát, amitől a főlékőtőzőtt lufi a plafonig repült, ahol megijesztett egy pókot, aki leugrott a 13-mas asztal hőlgyvendégei kőzé, akik hangos sikongatással csapkodni kezdték a pesti estjeikkel. Színes bonbonjaik és cukorkáik szétgurultak az asztallapon, és az egész 13-mas úgy nézett ki, mint egy élőszereplős hugó hami.
Nick: - Dél van... indulás.
Azzal elindult a hely hátsó bejárata felé. Még visszakiabált nekem, hogy rendezem a számlát ugye, és eltűnt a forgóajtóban. Rendeztem, ami nem volt egyszerű, mert át kellett kelnem az arany-fehér tavon, meg a dominó dombságon, el kellett osonnom a hugó hami mellett, és úgy tenni, mint aki nem ismeri Nick Grabowskyt, míg végre elértem a pulthoz, ahol egy akkora ősszeget mondtak, hogy még buszjegyre se maradt pénzem, sőt az egyik zoknimat is oda kellett adnom. Mindezek után sietve kiszaladtam a forgóajtón ami a parkolóba nyílt, ahol egyetlen jármű parkolt, egy rozoga űrhajó. Az űrhajó ablakából Nick Grabowsky integetett. Még épp idejében érkeztem, hogy visszaintegethessek, és lássam, hogy a hajtórakéták beindultak, és a füst elborítja a hátsó udvart. Sok sikert, és jó utazást Nick...
 

Utóirat:
 

Ezt ne tegyétek bele srácok, de  a parkolóban valójában az tőrtént, hogy az űrhajó ajtaáig szaladtam, ahol Nick Grabowsky ott szerencsétlenkedett a kulcsával.
L.Sz.: - Nem nyilik?
Nick: - Ej... ezek a zárak.
Titokzatos Alak: - Segíthetek?
Megfordultunk, és egy titokzatos alak állt mőgőttünk.
Nick: - Nem kell.
Azzal belőkte az ajtót és bemászott. Kiszólt:
Nick: -Na, jőttők?
L.Sz.: -Nekem még le kell adnom az interjút.
Nick: -Megvárjuk. Addig egy cigi?
Ezt már a titokzatos alaknak mondta, én pedig szaladtam a postaládához, kőzben a jegyzetfüzetembe lefirkáltam az interjú vázlatát, bocs a helyesírásért srácok, most feladom a  levelet, mert indul az expedició. ha lehetőségem lesz a helyszínről tájékoztatom az olvasóinkat az eseményekről. Viszlát...




 

Születésnapok
 

Ma:

Egyik ismerősödnek sincs ma születésnapja.

Holnap:

Egyetlen ismerősödnek sem lesz holnap születésnapja.

Annak az autónak a visszapillantótükrében látni magad, amelyik nem vett fel, olyasmi lehet az, amikor már tudod hogy meghalsz, és hogy hogy viselkedsz. Vagy amikor tudod, hogy belezúghatsz valakibe, de hiába, mer ő nem fog beléd. És akkor döntetsz hogy hogy viseled. A végeredményen nem változtat. De azér mégis más úgy meghalni mint egy ribanc, vagy úgy mint egy őreg fa lassan kikorhadni. Az mégiscsak elegánsabb ugye.
Csak most azt nem tudom, hogy bele kell-e zúgni abba a valakibe, vagy nem. Csak elzárni a csapokat a szívben és elengedni. Elkezdjél-e futni a kocsi után, hogy még jó sokáig látszódjál a tükörben, amig el nem esel, vagy csak úgy álljál, és menjél őssze a rövidülés miatt, és az első kanyar után tünjél el?
Nem egyértelmű egyébként.
Mer ugye van büszkesége is az embernek. Az igaz.
De van a szíve is ugye.
És hogyha betapasztod a kis lyukakat rajta, akkor eléggé szétmarják belülről a savak. Kívülről meg megkérkesedik. Eddig mindig szarul jött ki, ha megéltem a dolgokat nem törődve a saját magamra vonatkozó következményekkel. Mégis, most is szivesen nézegetném magam még a visszapillantóban.
Csakhogy futni is kell ám. Erőlködni. És azt csak úgy lehet, hogy közbe ott van benned a pici remény, hogy csak meg áll az a köcsög, töküres volt hátul. És akkor most hazudjak magamnak? Csak ez a bajom a dologgal. Különben egyértelmű, hogy ugrok. Dzseronimó.
Mer ugye az is hazugság hogy csokitorta. Az élet nem családi film. Figyeld a karikát.
 

Ahh, igen. Visszatértem a tegnap estébe. A szürke félhomályban bolyongtam a felborult asztalok, és a széttolt székek erdejében, mig végre egy tisztáson találkoztam az öszetört sziveket söprögető nénivel.
- csókolom... itt maradt valami a tegnap estébe, ami fontos volna, és szeretném megkérdezni, hogy nincs-e meg?

-nincs - mondta a néni, és hirtelen úgy csinált, mintha eddig se lett volna ott.

- bazmeg - gondoltam kifelé menet.

Már közeljártam a kijárathoz, amikor elcsúsztam egy vér vagy egy sörtócsán, és mielőtt feltápászkodtam, észrevettem, hogy egy alak gubbaszt a sarokban. Egy férfi, a szájáig húzott kötött sapkában, amire az volt horgolva: Kisfiamnak.

- Hahaha - nevetett fel a férfi.

- Mi az? - kérdeztem érdektelenséget színlelve.

- Nem mondom meg - jelentette ki, majd  14,345 másodperc múlva hozzáfűzte: - Csak ha nagyon kiváncsi vagy rá.

- Na?

- Van egy súlyos bélfertőzésem. És emiatt folyamatosan vérzik a seggem. Ezért sokmindent nem tudok megtenni, amit te igen.

- És ez vicces?

- Igen.

-Nevethetek rajta én is?

-Nem.
 
Minden kertnek van kerítése. Ha kiszeded a kerítést, az már nem kert többé. Hanem az erdő, meg a mező, meg az arborétum, meg a vadaspark. Annak a férfinak kőkerítése van lőrésekkel. Nekem meg vastag sövénylabirintusom.
 

Megvan hogy kell elpusztítani Amerikát. Ki kell húzni a dugót. Úgy jöttem rá, hogy áramszünet volt és szarni akartam.
De aztán utánanéztem, és kiderült, hogy már próbálkoztak. A hetvenes évek elején New York-ban és környékén nyolc órás áramszünet volt.
Mondjuk Amerika még áll. Viszont /figyelem/ kilenc hónapra rá a kórházaknak még a folyosóján is állandóan szültek.
Valami másra mégiscsak megvan a recept.

Telesírni az alacsonyabban fekvő részeket
kikötővároskát építeni
várni, hogy feltámadjon a szél
és kihajózni jó lenne

telehányni az esküvőn az asztal alatti részt
eloltani a lángoló sziveket
felszeletelni a rossz helyre hozott tortában a nőt
és összeragasztani, és örülne
 

Jó lenne, ha lenne értelme az életemnek
jó lenne, ha lenne értelme valaminek
jó lenne, ha lenne értelmes ember a közelben
jó lenne ha lenne egyáltalán valaki
de nincs
 

Ma ezt énekeltem. rokiba. Előtte sírni kell, utána nevetni.
 

ez van akkor, amikor lemegy az ember, hogy narancsot vegyen, enyhe télen, és közbe éneklődik valami az úton:
 

kicsi menyország
a fa mögőtt áll
előlép
széttárja a kabátot
és lóbál
a boldogságon egyet
mutatja vele merre menjek
jó, megyek
de te meg húzzad őssze mer megfázol,
igy ni.
Meg szarul is néztél ki.
 

Ólcsó kurva a tavasz
a szoknyájába matatsz
ohó, zöld bugyi
kivánhatsz
azt hogy bejőhess mégegyszer
de akkor előbb menjél ki
sziasztok, megjöttem,
elkezdtétek nélkülem
a tavasz a menyországgal táncol
a boldogság a bugyiba párszor
becsúszott
 

idézet

HELÉNE
S te nem kivánod tudni sorsomat?

LUCIFER
Azt már tudom: szerettél, megcsalódtál,
Szerettél újra, s akkor már te csaltál.
Ismét szerettél - hősödet meguntad;
S üres szived most új lakóra vár. -
 
idézet vége

Az amikor figyelembe veszek dolgokat, amelyek nem vesznek figyelembe engem, mondjuk azér mert nics nekik figyelmük, mert mondjuk nem személyek hanem folyamatok, vagy tárgyak, az gyakorlatilag út a halálba. Rohadás. Je. De ha meg nem tenném, csak áldogálnék egy útkereszteződésbe, és úgy halnék majd meg egyzsercsak, mintha villámtól, épen, nem elrohadva, az meg unalmas lenne. Az hogy ott essem el én a harc mezején, az valami olyasmire vonatkozhat, hogy mindegy csak ne ugyanitt, mert akkor akár eleshetnék most is. És úgy lennék bibis, hogy kőzbe nem láttam a dolgokat odafelé. Vagyis idefelé.
 
 

legóváros
valami más most
fekete sáros pulzárok törnek föl  a nagy zőld laposak közül
összedőlnek a legóházak
a lyukas oldalán ugrálnak
ki a legófiúk és a lególányok
 

oké
induljon a lególégió
kis szines autók
kalózhajó
jaj
jőn szembe a rettenetes had
kicsi lególó lecsuklik a nyakad

Továbbra sincs rővid ő a billenytűzetemen, mert ráőmlőtt a víz. Ezért mindig hosszú.

most vettem észre
váratlan szépre
bukkan az ember
jön vele szembe
kikerülne
ha akar, ha akar de nem akar

bumm
frontális ütkőzés
a szélvédőn át kiszálsz
ölelj meg a levegőben

kabumm
ez csak egy pillanat
használd ki jó elég
je, közel a vég
 

Eredetileg úgy volt az utolsó sor, hogy használd ki kedvesem, utána nem jöhetsz velem. Ezen utána törülközés közbe gondolkodtam, hogy má mé ne jöhetne, de valószinűleg azért, amiért én se őutána, mer hogy utána már nincs semmi, csak csend, hó, és halál, és a helyszinelők találnak egy dns-mintát de jó ize van és inkább elszopogatják, mer úgyse lesz meg a tettes, mer még gyanusított sincs. Ha nem szopogatnák el, összeállna a kép?

Na most akkor ideírhatom hogy mi van? Vagy akkor elolvassák, akiknek nem kéne és akkor már más lesz? Hjaj, te. Amúgy semmi. Csak az a fajta semmi, amikor olybá tűnik, mintha lehetne majd valami, de persze tudja az ember hogy nem, mert pesszimista, így aztán akkor se lesz, ha amúgy lehetett volna. Most mi van? Konkretizáljak? Lát néha az ember lányokat akik tetszenek neki, azt most én is láttam. Egy igazán kedves és vidám teremtést, aki nemutolsósorban szexi szexi szexi. Hozzá kell tennem, mielőtt bárki azt hinné hogy elfogult vagyok, hogy szexi szexi szexi szexi. Ó bár még elfogultabb lennék... Elfogult elfogult elfogult elfogult. Meg még mondjak róla? Kicsit idősebb mint én agyba, de ezt nem vette észre szerencsére mert védőszemüveget viseltem. Meg én is kicsit idősebb vagyok, mint ez a bolygó, de hát az kit érdekel? jó kis bolygó ez te.
 

Annyi minden történik ezen a bolygón az emberrel, hogy le se tudja írni. Főleg érzelmileg, hegyek meg völgyek. A gyakorlati kivetülése mindeme földrajzi egységeknek persze lehet sík. Szóval hogy meggyullad a hideg tóba dobott szív.
 

Oké közeleg a háború, de úgy döntöttem egy darabig még nem megyek el. Egyrészt elég nehéz űrhajót szerezni. Sok utánajárás, nincs kedvem. Másrészt kezd izgalmas lenni, hogy sikerül-e kihozni valami egész kerek nagyot szépet, vagy csak fennmaradni, és nem elsüllyedni mint a kő, vagy még azt se, és lemerülni egész a fenékig, és tengeri uborkákkal táplálkozni.
 

Jóétvágy.

Hej de messze majomország,
ott terem majomkenyér,
majomablak majomrácsán
majomnótát ráz a szél.

Majomtéren, majomréten
majomhősök küzdenek,
majomszanatóriumban
sírnak majombetegek.

Majomtanártól majomlány
majomábécét tanul,
gaz majom a majombörtönt
rúgja irgalmatlanul.

Megépül a majommalom,
lesz sok majommajonéz,
győzve győz a győzhetetlen
győzedelmes majomész.

Majompóznán majomkirály
majomnyelven szónokol,
egyiké majommennyország,
másiké majompokol.

Makákó, gorilla, csimpánz,
pávián, orángután,
mind majomújságot olvas
majomvacsora után.

Majomvacsoraemléktől
zúg a majomreterát,
majombakák menetelnek,
jobbra át és balra át.

Rémületes majomarcot
vágnak majomkatonák,
majomkézben majomfegyver,
a majmoké a világ.

Most játszuk azt, hogy beirunk az ismert vers szavai helyett más szavakat. Melyik vers volt ez régen? Tudom tudoom! Pedig még el se kezdtem.
 

1567834. répa

Hisztis vagyok, ringass el, ó, halőr:
A kofa itt szülésznek született
És hitvány Hugycsőre pampa vár
És akadékoskodás sújt minden szent homárt
És Rádióujságot rút gyertya aláz
És szűz Kurvát az őz tiporni kész
És Radiátort korcs ufó gyaláz
És Élcelőt ront béna felelés
És észre táncot doktor Sánta vesz
És Haragom előtt néma a Só
És Kétszerű kap Kétügyű nevet
És Miosztatin-kapitány rabja lett az adventikoszorútűz.
     Hisztis vagyok; jobb volna sortba mennem:
     Meghalnék, csak ne hagynám el elefántom!

Van amikor van valakid néha, meg van amikor nincs. Gyakran. Ez kétféle tudatmódosító. Azt figyeltem meg magamon, nem univerzális, hogy mindig a másik álapotra törekszem, és sose értettem hogy mér, de a jutubon a popper mondta, hogy ha van benned egy kalandor és egy komformista is, akkor nem lehetsz mindkettőhöz hűséges. Csak egyfelé lehetsz. Ez persze általánositás. Na jó. Elég a hisztiből. Megnézem a kukucskát és átmegyek kábitószerezni a barátaimhoz.

Talán a folyamatosság miatt van. Hogy nem egyszerre, hanem löketekben egyre inkább jön föl. De valamiét az emberek nem veszik tudomásul hogy háború lesz. Persze akkor tudomásul kéne veni azt is hogy mi csináljuk. Azzal, amikor panaszkodunk, vagy elégetdetlenkedünk. Amikor elvárásaink vannak mítikus lények felé, és mítikus szörny büntetésének tekintjük a rossz dolgokat. Kár, mert szeretem ezt a helyet, de hamarosan el kell mennem innen. Sokkal hamarabb mint gondoltam volna. De talán mégiscsak van humora az embereknek, úgyhogy nem megyek messzire, ittmaradok a Naprendszerben. Mondjuk visszaköltözök a Gasprára, és kivárok. Addig meg nevetek a hiradón. Mondanám hogy első vérig, de az már megvolt.